Borostyán-„vízesés” – St. Thomas-sziget

Szerző: | Közép-Amerika, USA

A Föld legnagyobb, több mint 12000 darab borostyánból készült „vízesését” 2008-ban készítették el a St. Thomas-sziget fővárosában, Charlotte Amalie-ben található Borostyán Múzeumban. A Föld sok részéről gyűjtötték hozzá a kisebb nagyobb megkövesedett gyantadarabokat. A felhasznált borostyánok 25 000-90 millió éve keletkeztek. Az ősi fenyőkből származó, megkeményedett gyantát a fenyők megkövesedett könnyének, vagy napkőnek is nevezik. A rómaiak észak aranyának hívták, mivel sok példány a Balti-tenger vidékéről származott. Az ókorban a Földközi-tenger vidékét és a Baltikumot összekötő kereskedelmi útvonalat borostyánútnak nevezték. Ennek egy része országunk területét is érintette.

Az átlátszó borostyánkőben gyakran találunk zárványokat, azaz növényi maradványokat, rovarokat, de még akár kisebb hüllőket, például kisebb békákat, gyíkokat, fióka maradványt is. Így a régen kihalt fajok is tanulmányozhatók, hiszen amikor a frissen kifolyt gyanta fogságba ejtette az állatokat, akkor azok sok testrésze „szinte élethűen” meg tudott őrződni, és amiknek a fosszilizációja e nélkül biztos nem történt volna meg. Az is előfordult, amikor több száz légy-zárványt találtak egy borostyánban, az állatokat valószínűleg a fenyőgyanta illata csábította a ragadós anyagba. Ha viszont többféle állat, növény ragadt bele a kifolyt gyantába, akkor egész életközösséget is vizsgálhatunk egyszerre. Még tengeri élőlények héjait is rejthetik a borostyánok, mivel az ár-apály zóna mentén is éltek fenyők, és ott ejthették fogságba a csigák, ammoniták házait, kagylóhéjakat. Sajnos, a hajdani élet rejtélyét őrző borostyánoknak csak kis részét tudják a tudósok tanulmányozni, nagy részük magángyűjteményekbe, vagy éppen ékszerészekhez kerül.

A borostyán értékét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy rabszolgát is lehetett venni vele, fizetőeszközként is fontos volt, de az ékszerészeknek is kedvelt alapanyaga. Egyes betegségek, mint fogfájás, asztma, ekcéma, köhögés, gyulladások kezelésére is hatásosnak vélték. A bernstein elnevezése onnan eredhet, hogy meggyújtva füstölőként is használták. Az ókori görögök megfigyelték azt a tulajdonságát, hogy dörzsöléssel elektromos állapotba kerül, és ezért elektrónnak nevezték el, és innen ered az elektron szavunk is.

A tengerbe bemosódott borostyánok egy részét halászok gyűjtötték, mivel fajsúlya miatt úszik a vízen. Ez a tapasztalat segíthet a műanyagból készült, megszólalásig hasonló hamisítványok felismerésében is, mivel a sós vízben a borostyán úszik, a csapvízben lesüllyed. Lehet tűz tesztet is csinálni, ha forró tűvel beleszúrunk, akkor fenyőilatot kell éreznünk. A „hűtőgép-próba” is jó, 30 percre a hűtőbe rakva a borostyánt nem változik a hőmérséklete, a hamisítványok viszont hidegek lesznek.

Sok legenda született a borostyánnal kapcsolatosan. Az egyik a Balti-tenger mentén élőké, miszerint élt egy Jurate nevű hableány, aki a tenger úrnője is volt, és egy csodálatos borostyánból épült palotában lakott a tenger fenekén. egy Kastytis nevű halász azonban egyik nap túl sok halat merített ki a tengerből, ezért Jurate igen mérges lett rá, és ezért összeszaggatta a halász hálóját. De hát ahogyan a mesében lenni szokott, a szerelem legyőzte a haragot, és Jurate levitte a palotájába a szegény halászt, ahol talán most is boldogan élnek.