A Sulawesi-sziget déli, hegyvidéki részén élő toradzsák nevének jelentése hegyi ember. A XX. század elejéig a világtól elzártan éltek, és csak az 1900-as évek elején jelentek meg a holland misszionáriusok a területen. A toradzsák a mai napig megőrizték hihetetlen érdekes, ősi halottkultuszukat.
A toradzsák temetési szertartása nagyon különleges. Az eseményre nagyon sokan kapnak meghívást, akik nem üres kézzel érkeznek, hanem csirkét, malacot, bivalyt, régebben még kutyát is hoztak áldozásra a szertartás alatt. A bejáratnál mindenkinek az adományát felírják, hiszen ezt majd egyszer hasonló alkalommal viszonozni kell a halott családjának, ill. az adomány nagysága, értéke alapján osztanak szét húst és egyéb dolgokat az elhunyt nevében az adakozó rokonoknak, ismerősöknek. Ha több állat marad, mint amennyit feláldoznának, akkor vagy lehet licitálni rá, vagy a szűk családé marad a felesleg.
A ceremóniára a rizsaratás után kerül sor, erre a célra emelt nyitott pavilonokban, amelyeket a falu határában állítanak fel. Egy nagy tér van a közepén, ahol üstök vannak, és az ételeket főzik a résztvevőknek a feláldozott állatok húsából.
A halott koporsója az egyik oldalon van, előtte mikrofon segítségével mondják be, hogy ki mivel járult hozzá a szertartáshoz. Ez órákig is eltart, közben néha táncolnak, ill. nagyon elegáns népi jellegű viseletbe öltözött nők körbe vonulnak az udvaron kezükben ételekkel, vagy egyéb felajánlásokkal.
Nagyon fontos mozzanat a vízibivalyok feláldozása, hiszen az állatoknak nemcsak „lélek-szállítási” feladatuk van, hanem minél több bivalyt ölnek meg, annál gazdagabb lesz a halott a túlvilágon. A királyok halálakor akár több száz állatot is leöltek, ma egy nemesi család 20-50 bivalyt is áldoz, a szegényebbeknek be kell érnie 2-3 bivallyal. Az állatok nagyon sokba kerülnek, az állam 16 bivalyban limitálta elvileg a számot. Szomorú, de tény, hogy a családok többet költenek a temetésre, mint a gyerekeik iskoláztatására.
A megfelelő temetési szertartáshoz rengeteg pénz kell, ezért a halottakat nem mindig tudják azonnal eltemetni, sokszor akár évekig gyűjtik az összeget rá. Ilyen esetben a testeket bebalzsamozzák (formalinnal kezelik), és az egyik szobába kerül, de nem, mint halott, hanem mint beteg. Szimbolikusan hoznak neki ételt, italt, cigarettát, a családtagok beszélgetnek vele. Volt, aki 20 évet várt a temetésére egy fedél alatt a családjával.
Az első bivaly feláldozásakor lesz halott a halott. A tor több hétig is tarthat, és szívesen fogadnak vendégeket is, akár turistákat is, bár ajándékot pl. cigarettát, vagy pénzt illik adni a gyászoló családnak. Ilyenkor leültetik a vendégeket, és hoznak ételt-italt, de végig nézheti a rituális állat áldozásokat is.
A ceremónia végén a család a koporsót a sziklafalhoz kíséri, ahol vagy a sziklafalba kifaragott üregbe vagy a sziklában rejlő barlangba teszik a koporsót.
A barlangok ma látogathatók, egy lámpás ember ügyel a tisztelet megadására. A barlang belsejében különböző szintekben vannak a koporsók a társadalmi tagozódásnak megfelelően.
