Mesa Verde, a rejtélyes pueblo

Szerző: | Észak-Amerika, USA

A Mesa Verde Nemzeti Park területén kaphatunk betekintést arról, hogyan éltek a fennsíkról a kanyonokba költöző anaszázi indiánok 1100-1300 között. Az indiánok kitűnően kihasználták a természetes üregek, hasadékok, sziklaboltozatok adta lehetőségeket, hogy felépítsék homokkőből és vályogtéglából hajlékaikat. Ez az építkezési mód lehetőséget adott számukra az ellenség elől elrejtőzni, védte őket az időjárás viszontagságaitól. A völgytalpon volt elérhető víznyerési lehetőségük is. Valószínűleg az élelmiszer raktározás is megoldhatóbb volt a szikla üregeiben. A házakat a sziklaboltozat alá építették, többemelet magasságban. A falak vastagsága elérhette a 30 cm-t, ami nyáron a hűvöset, télen a fagy elleni védelmet biztosíthatta.

A szobák többsége 3×3 m alapterületű, és 1,8 m magas volt. Fenyőt és borókát használtak a födém készítéséhez, a házak lapos tetején kialakított teraszokon végezték a nők mindennapi tevékenységeiket. A szobákon nem vágtak ablakot, létrán lehetett felülről bejutni a helyiségekbe, amit valószínű csak alvásra használtak. Ágyuk nem volt, takarón, állat prémeken aludtak. Minden pueblo szerves része volt a kiva, amelyek jellegzetes kör alakú, földbe mélyesztett épületek, födémmel elzárva a külvilág, főként a nők „zajától”. A férfiak léphettek csak be, pontosabban ereszkedhettek le létrán, és amolyan klub-helyiségnek szánták. Itt tartottak szertartásokat, beavatásokat, pipáztak, beszélgettek. A takarítással nem sokat foglalkoztak, a szemétre földet teregettek szét, ami ma a régészeknek kincsesbánya.

A legnagyszerűbb, Sziklapalotának nevezett pueblóban 300 ember élt, és 200 helyiséget alakítottak ki. A férfiak vadásztak, obszidián-hegyű dárdával, yukkából font hálóval. Feladatuk volt még a házak építése és a karbantartása is. A nők főztek, de ez nem volt mindig könnyű feladat, mivel nem volt fazekuk, cserépedényük. Sűrű szövésű kosarat fontak, amelybe vizet töltöttek és a vízbe forró köveket dobtak. A kihűlt köveket kivették és újra forró köveket helyeztek bele mindaddig, amíg a bab ehetővé nem vált a „főzéstől”. A cserépedény –készítés felfedezése után igen csak javult a konyhaművészet, és nem volt már füstös íze minden ételnek. A pulykahúst is szívesen fogyasztották, amely állatokat a barlangüreg mélyén tartottak. Minden részét felhasználták: tollát díszítésre, guanóját trágyázásra.

A Mesa Verde, vagy ahogy magyarul mondanánk, Zöld Asztal elnevezés a fennsíkra utal, a zöld jelzőt pedig egy spanyol felfedezőtől kapta a hely a környező pompás növények miatt.

Máig nem tisztázott, hogy az indiánok miért költöztek el hirtelen erről a területről, még az értékes dolgaikat is hátrahagyva? Sokan feltételezik, hogy a szárazság miatt, amely talajvízszint-csökkenést idézhetett elő, szikesedésből adódó termőföld-csökkenés miatt, vagy talán egy szokatlan természeti jelenség, vagy jóslat késztette elvándorlásra az itt élőket….