Különös hóformák, a penitenteszek

Szerző: | Chile, Dél-Amerika

Az Andokban fel kell túráznunk egészen 4000 m-ig, hogy találkozhassunk ezekkel a különös képződményekkel, amelyek a szubtrópusi, trópusi területeken emelkedő magashegységekben alakulhatnak ki. Jégnek tűnik első látásra, de hóból alakul ki úgy, hogy a szél a havat nagyobb tömegben egy szélárnyékosabb helyen felhalmozza, összetömöríti. Majd a hóból firn (csonthó) lesz. A hóban lévő sötét üledékszemcsék a napsugárzás hatására felmelegednek, és olvasztják a körülöttük lévő firn-részt, aminek a hatására a firn felszínén mélyedések keletkeznek, amelyek idővel egyre mélyebbek és mélyebbek lesznek, mígnem az egységes felszín éles, tűszerű tornyokra szabdalódik fel.

Napközben napfény hatására a felolvadó víz egyből szublimál, éjjel pedig megfagy. Ezen folyamatok váltakozásából akár 5-6 m magas tornyokból álló penitenteszek is kialakulhatnak. A napsugárzás azonban nem csak a képződésükhöz járul hozzá, hanem az olvadás következtében ezek egyre alacsonyodnak, míg végül teljesen eltűnnek (elszublimálnak).

Ahogy ezek a képződmények állnak egymás mellett, a spanyol felfedezőknek a keresztény papok jutottak eszükbe, amint a szokásos körmeneti szertartásokon vonulnak és imádkoznak. Így érthető, hogy a formakincs elnevezése a spanyol „nieves penitentes” kifejezésből származik, amit bűnbánó jégnek fordíthatjuk, bár tudjuk, hogy firnből vannak.

Darwin egyik útja alkalmával, amikor az Andok egyik hágóján kelt át, maga is találkozott penitenteszekkel, és persze magyarázatot is próbált adni a különös formakincs kialakulására. A szélerózióval magyarázta a jelenséget, ma már tudjuk, hogy a szél csak előkészítette a terepet a napsugárzás felszínalakító hatásához.

A penitenteszek szinte áthatolhatatlan akadályt képeznek a hegymászóknak, túrázóknak, kutatóknak, ha éppen az útjuk ilyen területen vezet keresztül. Jobb kikerülni, mint átmenni az éles peremű, sokszor igen magas oszlopok között.