Földünk egyik különleges állóvize, amelynek a neve is magyarázatra szorul, hiszen nem tenger, hanem tó. A tenger elnevezés a magas sótartalmából ered, a holt jelző pedig arra utal, hogy ezt a magas sótartalmat csak alacsonyabb rendű élőlények tudják elviselni, ellentétben a tengerek gazdag élővilágával. Ez a Balaton nagyságú tó a Szír–Jordán-árok legmélyebb részén helyezkedik el 431 méterrel a tenger szintje alatt. Területének képződése kb. 3 millió éve kezdődött, a Szír-Jordán-árok kialakulása, majd a tengertől való elzáródása után. A tónak nincs lefolyása, a kis patakokon, a csapadékon és a feltörő édesvízű forrásokon kívül a Jordán folyó táplálja, illetve táplálná, ha nem használnák fel vizének nagy részét öntözésre (vizének mindössze 10%-a éri el a tavat). Ma évente kb. 1 méterrel csökken a tó vízszintje.
A vízszint süllyedését az intenzív párolgás és a tó déli medencéjénél az ipari méretű sókitermelés segítésére kiépített lepárlómedencékbe való víz pumpálás is fokozza (fürdősótól kezdve a műtrágyáig sokféle terméket állítanak elő a kinyert ásványi nyersanyagokból). Mára a tó zsugorodása miatt mind a vízszint, mind a tó területe igen jelentősen csökken, a partján jelentős változásokat (apdási szinlők, nagy beszakadások) láthatunk. Vizének legnagyobb mélysége 375 méter. A Holt-tenger megmentésére több terv született, mint például a Földközi-tengerből vezetni ide vizet csatornán vagy vízvezetéken keresztül, vagy a Vörös-tengerből pótolni a vízhiányt.
A fotókat dr. Mari László készítette.
