Különleges tradíciónak lehetünk tanúi, ha ellátogatunk az Etiópia déli részén lévő El Sod (amhara nyelven Chew Bet) maar-vulkán kráteréhez. A kráterperemről megpillanthatjuk a 340 méter mélyen lévő kráter tavat, amelyből a sót a helyi borana törzs tagjai bányásszák már évtizedek óta. Egy szűk, meredek ösvény vezet a tóhoz, ezen az úton közlekednek a szamarak is, amelyek a 2×25 kg-os zsákokban hozzák fel a kibányászott sót. Lenn a kráter aljában meztelen, vagy alsónadrágban lévő férfiak merülnek el a vízben, csak műanyag vödröket visznek magukkal, amelybe a tó fenekéről felkapart, fekete, iszapszerű állagú sót teszik. Olykor nagy botokkal lazítják fel a tó fenekén lévő üledéket. A tömény sós víz ellen orrukat, fülüket műanyag zacskóba tett földdel bedugaszolva próbálják megvédeni.
A víz olyan agresszív, hogy a ruhát, cipőt is szétmarja, ezért merülnek szinte ruhátlanul a bányászok. A bőrüket sebesre marja a víz és állandó viszketés kínozza őket. A szemüket sem kíméli, sokan szenvednek a vakságtól. Többen napkeltétől napnyugtáig dolgoznak, párban, hogy segítsenek egymásnak, ha valamelyikkel baj történne. A borana törzs tagjai nap mint nap az egészségüket kockáztatják, hogy pénzt szerezzenek a megélhetésükért, és a gyerekeik iskoláztatásához. A fizetség nem túl nagy, egy rakományért pár birr (etióp pénz). Sajnos ma már gyerekek is csatlakoznak az egészségüket megrontó munkához, hogy nagyobb bevételhez jussanak a családok. Sokan gondolhatják, miért nem gépesítik a munkát, de a törzs tagjai hallani sem akarnak róla, hiszen valószínűleg a munkájukat, és így a megélhetésükhöz szükséges bevételüket is elveszítenék.
