Bronzba dermedt kalózok

Szerző: | Közép-Amerika, USA

Saint Thomas szigetén járunk, annak is fővárosában, Charlotte Amalie kisvároskában. A sziget az Észak-amerikai- és a Karibi-kőzetlemez ütközés, majd az alábukás során kialakuló vulkáni működés következménye. Ma már csak a vulkáni kúpok emlékeztetnek a hajdani „tűzijátékra”. A partszakasza viszont igen tagolt, amely mindig is csalogatta a kalózhajókat a kikötésre. A 18. század hajnalán számos kalózhajó portyázott a karibi-térségben, volt, aki nem hivatalos uralkodói engedéllyel, volt, aki saját szakállára támadta meg a kereskedelmi hajókat, mint Feketeszakáll, a hírhedt kalóz. Ő és kalóztársai a Föld legnagyobb réz és bronz kalóz-szoborgyűjteménynek a tagjai a fővárosban, az egykori őrtorony környékén. A hírhedt kalózok között helyet kapott Black Caesar, aki Feketeszakállnak volt hű embere, és 1718-ban akasztották fel a virginiai Williamsburgban, vagy az ír származású Anne Bonney, aki úgy ivott, harcolt a kalózhajón, mint bármelyik férfi, és akit elfogása után terhessége miatt nem végeztek ki. A megörökített személyek sorát gazdagítja a rumoshordón ülő Hook kapitány is, aki ugyan egy kitalált figura, és Pán Péter történetéből ismerünk. Feketeszakáll (becsületes nevén Edward Teach) szobra méretében is kiemelkedik a többi szobor közül, hatalmas szakálláról kapta a nevét, kalapjából olykor égő kanócokat lógatott le a rémisztő hatás kedvéért. Anna királynő bosszúja nevű hajóján fosztogatta a hajókat, és rabolta ki a partok településeit. Állítólag nem volt olyan vérszomjas, mint ahogy külseje sugallja, nem bántotta a fogságába került embereket sem. Utolsó csatájában egy kisebb ágyú összecsapás után a kalózkirályt, amikor az ellenség szétlőtt hajójára óvatlanul átment, akkor a fedélzeten megbúvó ellenfelek közelharcban végeztek vele, fejét árbocra tűzték. Ezzel a történéssel vette kezdetét a kalózkodás korának vége és a hírhedt kalózkapitány legendájának megszületése…