Agyagerődök: a kashbák

Szerző: | Afrika, Marokkó

A világ számos területén tapasztalhatjuk, hogy a lakóhely igencsak visszatükrözi a környezetének éghajlati, és építőanyag kínálta lehetőségeit. Ennek szép példái Marokkóban a kashbák. Tágabb értelemben használják egy településformának, vagyis erődített városként, amelynek központjában egy fellegvár, erőd áll. Szorosabban véve a kashba egy négyzet alapra magas falakkal felépült erőd, sarkában négy kimagasló toronnyal. Stratégiai jelentőségét jól mutatja akár öt emeletnyi mérete, a tornyon lévő lőrésnek épült ablakok, vastag falak. Az épületben minden megtalálható, amely annak idején a középkori váraink lakótornyaiban, vagyis hálószobák, konyha, kamra a termények biztonságos tárolására. Az erőd többemeletes belsejében udvar is volt a felsőbb szinteken.

Az épületet egy vagy többgenerációs család lakta, ma már kényelmesebb lakóházakba költöznek az emberek, sok elhagyatott, nagyon lerobbant állapotban lévő kashba várja, hogy hasznosítsák. Szerencsére a turizmus újraéleszti az épületeket, múzeumot, vendéglőt, szállást hoznak létre bennük.

A kashbát és az őt körülvevő lakóházak építőanyagát a környezet lehetőségei szabták meg. Nézzünk körül, mi adatik meg az építkezéshez. Az erődített települések főként időszakos vízfolyások, vádik mellé települtek, ha lehetőség volt rá, akkor egy magaslatra, ahogy Aït Benhaddou településnél is látjuk. A vádiból könnyen beszerezhető volt az agyag, kavics, növények (pl. nád). A piacon az Atlasz hegységből jövő kereskedők öles fákat adtak el gerendának. A falak így alacsony mésztartalmú vályogból készültek, és hogy erősebb legyen, belekevertek kavicsot, növényi részeket is. A vályog előnye, hogy olcsó, elég mennyiségben állt rendelkezésre, kiváló hőszigetelő tulajdonságú, hiszen itt a hőmérő higanyszála nyáron napközben 37 °C-ot, télen 0 °C-ot is mutathat. Nagy hátránya viszont a vályognak az, hogy teherbíró képessége kisebb, a földrengések, de még a rágcsáló állatok is kárt tehetnek bennük. A csapadékot is kevéssé tűri, és a sivatagos területen rövid ideig tartó felhőszakadás után bizony javítgatni kellett az esőáztatta falakat. Ennek oka, hogy a vályogot egy növényekből álló vázra tapasztották fel, vagy téglákat készítettek, amelyet a napon szárítottak ki. Szalmával kevert vakolatot tettek a falakra, csak belül meszelték ki a szobákat. A falakra természetesen a kevés csapadék miatt lapostető került szintén szalma, nád, agyag keverékéből, amit egyes helyeken sokféle célra ki is használnak.

A védelmet nyújtó kashbák körül kiépült településre belépünk, akkor barangolhatunk a szorosan egymás mellé épült lakóházak között, amelyek meredek lépcsővel, zeg-zugos utcákkal, titkos átjárókkal, kicsi udvarokkal vannak összekötve. A lakóépületek is úgy néznek ki, mintha mini kashbák lennének, magas falak, pici ablakok, belső udvarok jellemzik őket, hiszen ezt kívánta vagy kívánja ma is az idegenektől és a melegtől való elzárkózás igénye.

Ha meg szeretnénk látogatni a híres filmforgatások helyszínét, Aït Benhaddou kashbával megerősített települést, akkor először az Asif Ounila vádin kell keresztül gyalogolnunk, amit az év nagy részében száraz lábbal tehetünk meg, bár a meder tekintélyes nagysága arra figyelmeztet, hogy a folyó forrásvidékén vagy egyéb szakaszán leeső csapadék igen nagy áradást idéz elő a folyón.

Sajnos a település területén már nem sok család él, őket is csak a turisták éltetik, hogy eladhatnak nekik némi szuvenírt. De mégis jó bolyongani a sikátoros utcákban, felmenni a kashbába, megcsodálni a panorámát azzal a tudattal, hogy itt forgatták pl. a Múmia, A gladiátor, az Arábiai Lawrence, a Perzsia hercege, A Nílus gyöngye filmek egyes jeleneteit.