Az oregoni Crater Lake szinte szabályos kör alakú tava csodálatos látvány. A csapadékvízből és hóolvadékból táplálkozó tó vize valójában egy 9 km széles kalderában csillog. Az alja a kalderának 586 m mélyen van, így a Föld 7. legmélyebb tava. A salak és láva váltakozó kitörésével épült fel a Mazama rétegvulkán, melynek eredeti magassága elérte a 3500 m-t. Azonban 6850 évvel ezelőtt újra működni kezdett a vulkán, pliniusi típusú kitörése során óriási mennyiségű törmelék és gáz került a levegőbe, majd a vulkáni kúp összeomlásával hatalmas gázokból és osztályozatlan törmelékből álló, nagy sebességű piroklaszt-árak indultak el, akár 65 km távolságig.
A vulkánból származó finom hamu egészen Alberta államig is eljutott (több, mint 1000 km). A mai tótükör fölé 1,6 km-rel magasodott egykori tűzhányó magassága elég volt ahhoz, hogy eljegesedjen, és a hó összetömörödésével gleccserek induljanak el a tetejéről. A jégkorszakban az egész vulkánt beborította a hótakaró, amely nyáron sem tudott felolvadni. Az egykori gleccserek széles völgyeket alakítottak ki a vulkán oldalában, de a vulkán felrobbanása után csak a gleccservölgyek alsó része őrződött meg. Ma nincs ugyan eljegesedve, de még júliusban sem ritka, hogy hófalak között lehet a kilátóhelyet megközelíteni, és szép havas fotókat készíteni.
A tó első neve, amit a tavat először meglátó felfedezőjétől kapott, Mély Kék Tó (Deep Blue Lake) volt. John W. Hillmann aranyásókhoz szegődött, akik egy elhagyott aranybánya után kutattak. Aranyat ugyan nem találtak, de 1853. június 12-én egy csodálatos természeti értéket fedeztek fel, amely az USA 6. nemzeti parkja lett.
