Harar városában élő „hiéna emberek” a vad hiénák lelkes barátai. Családjuk akár évtizedek óta eteti a várost körülvevő városfalnál esténként gyülekező állatokat. Egyesek úgy vélik, hogy ezzel a hiénák a háziállatok és az emberek ellen intézett támadásait előzik meg, mások úgy gondolják, hogy ha etetik az állatokat, szent áldozatot mutatnak be a jó termés érdekében. Egy ünnepen kását főznek nekik, amiből a következő év termését is megpróbálják megjósolni azzal, hogy mennyi kását esznek meg az állatok belőle.
A magas városfal egykoron nem a hiénák távoltartását szolgálta, mivel amikor éjszakára bezárták a városkapukat, a hiénák a nekik külön fenntartott kis ajtón szabadon bejuthattak a városba.
Régen nem volt a városban köztisztasági hivatal, így a hiénák takarították el a napközben keletkező hulladékot, elhullott állatokat a város utcáiról, így a fertőző betegségek elterjedését is megakadályozva.
Ma már több városkapunál rendeznek hiéna etetést a turistáktól származó bevétel reményében. Közvilágítás hiányában a turisták autóinak reflektorfényében zajlik a „műsor”, amikor a „hiéna ember” szóval, füttyentéssel hívja a hiénákat. A bátrabb állatok hamar megjelennek, az óvatosabb állatoknak csak a szeme világít a környező bokrokból. Az emberhez szokott állatok óvatosan veszik el az embertől a húst, aki különféle trükkös módon, még a szájából is ad nekik falatokat. Később a bátrabb turisták is bekapcsolódnak a hiénák etetésébe.
A hiénák ma is bejárnak Hararba, ezt a hajnalig tartó kutyaugatás is jelzi.
