A híd a Kwai folyón

Szerző: | Ázsia, Thaiföld

Egy történelmi emlékhely, egy mérnöki építmény Thaiföldön, amely eredetije több ezer ember halálának is szimbóluma egyben. A II. világháború során a japánok Thaiföldön keresztül szerettek volna Burma érintésével vasútvonalat kiépíteni a csapataik és az ellátmány szállításához. Ehhez az útszakaszhoz volt szükséges a Kwai folyó feletti híd elkészítése is. A híd eredetileg fából épült, azonban az 1945-ben történt bombatalálata után acélszerkezettel építették újjá. A vasútvonal kiépítése 1942-ben kezdődött el többek között ausztrál, brit, holland hadifoglyok embertelen körülmények közötti dolgoztatásával. Őket „segítette” a kényszerrel idehurcolt közel 250 ezer ázsiai: maláj, burmai, kínai civil munkás is. Az emberek szinte a két kezükkel dolgoztak, csákánnyal, kalapáccsal törték fel a kemény sziklákat, bambuszkosarakban hordták el a nehéz köveket. A munka akár 12-16 órán keresztül is zajlott, sokszor fáklyafényben fejezték be a munkát késő este. Azonban a munkatábor sem jelentett nyugodt pihenést, mivel az nélkülözött minden tisztálkodási lehetőséget, az alváshoz kényelmes fekhelyet, és az élősködő rovaroktól mentes éjszakát. Nem volt elég és megfelelő élelem (sokszor csak penészes rizs), tiszta ivóvíz. Az emberek között mindennaposak voltak a rosszullétek, a vitamin-hiányból eredő megbetegedések, bélproblémák, mint a vérhas, kolera, és a malária is tömegesen szedte az áldozatait az igen legyengült emberek között.

Az éghajlati viszonyok sem kedveztek a kényszermunkásoknak, a monszun során hatalmas esőzések sártengerré változtatták a vidéket, a magas hőmérséklet és a magas páratartalomban bomlanak a fából készült barakkok, a ruházat, ételek. A japánok minél gyorsabban meg akarták építtetni a vasutat, ezért az amúgy is holtfáradt, beteg embereket a munkafelügyelők, veréstől sem visszariadva, mind gyorsabb munkára ösztönözték. Az építkezés során 70-90 ezer ázsiai és 12 ezer hadifogoly vesztette életét. A japánok a munkában elhunytakat gondosan eltemették, hiszen féltek a további járványtól, illetve, hogy a munkások szellemei nehogy visszatérjenek bosszút állni a kegyetlenkedésért.

Roppant nagy ár ez egy vasútvonalért, amelyet a japánok nehezen tudtak használni, hiszen az angolok sorozatos légitámadásokkal akadályozták a közlekedést, a Kwai-folyó felett átívelő hidat pedig le is bombázták. Az eredeti híd helyén ma egy acélhíd áll, és békés céllal halad rajta át egy turistákat szállító vonat, amely csak nagyon rövid szakaszon közlekedik… Ma már gyalogos turisták bámészkodó hada lepi el a híd vágányait, készülnek a szelfik, fiatal külföldiek vidám pózokban fotózzák egymást, és csak néha lehet észrevenni egy-egy idősebb embert, aki talán azért megy át a hídon, hogy a saját múltjára emlékezzen….